2012. május 24., csütörtök

Az evangéliumi kereszténység és a fundamentalizmus különbsége

Mi is az evangéliumi kereszténység  vagy evangelikalizmus?

Fabiny Tibor


  1. Az evangéliumi kereszténység és a fundamentalizmus[1] különbsége

Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni az evangéliumi kereszténységet a fundamentalizmustól, hiszen  a gyakorlatban sokan összekeverik a kettőt. Gerald T. McDermott hét szempontot sorol fel a különbségek megvilágítására:

1)               A Szentírás értelmezése. A fundamentalisták literálisan, azaz szó szerint értelmezik a Szentírást, az evangelikálok pedig  tudatosan igyekeznek az egyes iratok műfaji sajátosságaira és a történelmi háttérre figyelni. A fundamentalisták számára a Biblia jelentése nyilvánvaló a szavak egyszerű olvasásából („meg van írva“), az evangéliumi keresztények a jelentés többrétegűségéről beszélnek. A fundamentalisták szerint a Genezis első lapjain tudományosan is lefogadható leírást kapunk a Szentírás keletkezéséről („meg van írva, hogy hat nap alatt, azaz hatszor huszonnégy óral alatt teremtette Isten a világot“). Az evangéliumi keresztények viszont arra figyelnek, hogy a  teremtésről szóló elbeszélések műfajukat tekintve történetek, narratívák, amelyeknek a teológiai tartalmára kell figyelnünk és nem a szó szerint értelmét kell tudományos igazságként elfogadnunk.
2)               A kultúra kérdése. A fundamentalisták megkérdőjelezik ez emberi kultúra értékeit (innen az anti-intellektualista beállítottságuk), az evangéliumi keresztények az isteni kegyelem megnyilvánulását a kultúra különböző területein is megtapasztalják. Lehet, hogy Mozart emberileg bűnösebb volt mindnyájunknál, művei azonban mégis szolgálhatják Isten dicsőségét Lehet, hogy Ferencsik János homoszexuális volt, amit nem helyeslünk, de azt mindenképpen elismerjük, hogy minden idők egyik legnagyobb magyar karmestere volt, s ezért az általa megszólaltatott műveket is átéléssel tudjuk hallgatni. Mint minden emberi képződmény, a kultúra is a bűntől fertőzött, ám Isten mégis Isten dicsőségét hirdetheti.
3)               Társadalmi elkötelezettség. A fundamentalisták sokszor csak a liberális teológia egyik velejárójának vélték a szegénység, az elnyomás, a rasszizmus  elleni harcot, s ezért. Társadalmi elkötelezettségük sokszor kimerült az abortusz elleni harcban, s így inkább saját gettóikba vonultak vissza. Az evangéliumi keresztényekre a 19. században és a 20. században egyaránt a társadalmi, szociális kérdések iránti érzékenység volt a jellemző (küzdelem a rabszolgaság, a rasszizmus, a szexizmus – nemi megkülönböztetés, a szegénység ellen.) Odáig azonban nem mennek el mint a liberális keresztények, akik a szexuális orientáció szabadságát is hirdetik.
4)               A szeparatizmus és zártság. A fundamentalistákra az elkülönülés jellemző. Nemcsak a liberálisoktól, hanem azoktól a konzervatív keresztényektől való elkülönülést is kívánatosnak tartják, akik a liberálisokkal valamilyen kapcsolatot tartanak fenn. Vannak olyan fundamentalista csoportok, amelyek például azért nem támogatják Billy Graham szolgálatát, mert ő azt képviseli, hogy újonnan megtért hívők saját egyházaikba és gyülekezeteikbe menjenek vissza. Az evangéliumi keresztények azonban nyitottak a más felekezethez tartozó keresztényekkel való együttműködésre.
5)               A liberális keresztényekkel való dialógus. A fundamentalisták hajlamosak azt mondani, hogy azok a liberális keresztények például nem vallják Jézus feltámadását, az ember radikális bűnös természetét, a kiengesztelődés hatékonyságát, a Biblia tévedhetetlenségének eszméjét, legfeljebb csak névleges keresztények, s nem valójában azok. Az evangéliumi keresztények azonban nyitottak a liberálisokkal való párbeszédre, részint hogy meggyőzzék őket, de azért is, hogy tanuljanak tőlük. Egyik legszebb példája az evangelikál-liberális párbeszédnek a angol evangéliumi kereszténység legnagyobb alakjának John Stott-nak a liberális teológus  David L. Edwards-zal folytatott párbeszéde. Igaz, hogy a párbeszédet a liberális teológus kezdeményzte, s Stott munkáit kritikusan tanulmányozta annak érdekében, hogy a liberális keresztények is olvassák az evangéliumi keresztények műveit. Az Essentials (Lényegi dolgok) című kötet ilyen témákkal foglalkozik mint az evangélium ereje, a Szentírás tekintélye, Krisztus keresztje, Krisztus csodái, a Biblia és a moralitásint, a világnak szóló evangélium.  Mindegyik fejezetben Edwards kritikusan olvassa Stott könyveit, s kérdéseket tesz fel, s minden fejezet végén John Stott válaszol. Az  zárszót is John Stott írta. Számomra ez a könyv igen komoly szellemi élményt jelentett, magyarul is ki kellene adni.[2]
6)               A kereszténység természete. Noha a fundamentalisták nagy része a kegyelemből való megigazulást hirdeti, mégis előszeretettel hivatkoznak szabályokra és előírásokra. A legalizmus és a moralizmus („meg van írva“) jellemző rájuk. Az evangéliumi keresztények egy részét is kísérti ez a jelenség, ám ők a hangsúlyt mégis inkább Jézus Krisztus személyére és művére helyezik, hiszen ez a keresztény hit veleje. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az evangéliumi keresztények krisztocentrikusak, a fundamentalisták írás-centrikusak.
7)               A szakadárság. (angolul: fissiparousness). Volt idő, amikor az evangéliumi keresztényekre is jellemző volt, hogy elkülönültek és elszakadtak az u.n. „hitetlen“ egyháztól, ám ez a jelenség sokkal inkább a fundamentalizmusra jellemző.  A tanításra vonatkozó, sokszor apró kérdésekben könnyen hajlamosak a szakításra, egy exkluzív igazságtudat birtokában. A fundamentalisták külön közösségeket, sokszor felekezeteket hoznak létre, amelyek aztán tovább osztódnak (lásd például a hetednapos adventisták magyarországi csoportjait). Az elkülönült „igaz hívők“ a „hitetlen“ testvéreikkel általában minden kapcsolatot megszakítanak. Az evangéliumi keresztényekre azonban ma nem az osztódás, az elkülönülés jellemző, hiszen a megtértek saját felekezeteikbe és gyülekezeteikbe mennek vissza, ahol az evangélium szellemében só és kovász kívánnak lenni. Ezért ma az evangéliumi kereszténység alapvetően ökumenikus beállítottságú: az evangéliumi hívők a felekezeti hovatartozás nélkül megtalálják egymást és megfogják egymás kezét. Szép példája ennek a Magyar Evangéliumi Szövetség Aliansz szolgálata.



[1] Vö. Fabiny Tibor, „Mi is a fundamentalizmus?” In, Evangélikus élet, 2006/ 39. http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2006/39/073

[2] David L. Edwards- John Stott, Essentials. A liberal-evangelical dialogue. London,, Sydney, Hodder and Stoughton, 1988.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérem a kedves kommentelőket, hogy ne írjatok névtelenül, ha az elején nincs nicknév(névtelenre gördítve), akkor a végére írjátok alá!