2012. június 4., hétfő

Az evangeliumi kereszténység viszonya a posztliberalizmushoz


Karl Barth
Mi is az evangéliumi kereszténység  vagy evangelikalizmus?

Fabiny Tibor
6.Az evangeliumi kereszténység viszonya a  posztliberalizmushoz

McDermott írja, hogy a az evangéliumi kereszténység a klasszikus orthodoxiától nem a tanításban, hanem sokkal inkább a módszerben különbözik. Az evangéliumi keresztények is ragaszkodnak a hitvallásokhoz, de nem önmagukért, hanem azért, mert azoknak bibliai alapja van.  A dogmákhoz kritikusan viszonyul, hiszen azok a történelem folyamán változhatnak: régi dolgokat a Szentírás fényében újra lehet és kell értelmezni (pl. a rabszolgatartás kérdéséről másképpen gondolkodunk mint a bibliai iratok keletkezésének idején, a középkorban és a korai újkorban.) Az evangéliumi keresztények a Jézus Krisztusba vetett személyes hitet előbbre helyezik a kredók és a hitvallások iránti lojalizmusnál.
A liberális és az evangéliumi kereszténység különbözősége nyilvánvaló, ám az etikai elkötelezettséget, a társadalmi felelősséget mindkettő hangsúlyozza.
George Lindbeck
 Némileg más a helyzet az u.n. „posztliberalizmussal“. A posztliberalizmus vagy neoorthodoxia klasszikus képviselője Európában Karl Barth, Amerikában George Lindbeck és Hans Frei ill. általában az u.n. „yale-i teológia“. A posztliberális teológia a Biblia esetében a narratívára helyezi a hangsúlyt, s azt képviseli, hogy  a bibliai narrativák által létrehozott hermeneutikai valóság elsődleges az emberi tapasztalattal szemben; más szóval a nyelv fontosabb a tapasztalatnál. Az evangéliumi keresztények a posztliberálisokkal együtt közösen képviselik, hogy a kereszténység egyedülálló vallás, Szentírás az eszmék és az értékek legfőbb forrása, s hogy Jézus Krisztusnak és a keresztény közösségnek központi szerepe van.  Ám az evangélimi keresztények szerint a posztliberálisok a benső következetességre redukálják az igazságot. Az evangelikálok szerint bibliai példák sora igazolja, hogy a hitben a tapasztalatnak, az értelemnek és a kutúrának is szerepe van, ugyanis szerintük a Szentlélek az emberi értelmet és a tapasztalatot is felhasználhatja, hogy a hit ajándékának megszerzésében.
Hans Frei
 A másik különbség a kinyilatkoztatás ill. a kijelentés természetére vonatkozik. A posztliberálisok ugyanis nem fogadják el az evangéliumi keresztényeknek azt a meggyőződését, hogy a Szentírás az Istentől kapott objektív kinyilatkozás, hanem azt mondják, hogy a Szentírás tartalmazhatja az Isten igéjét, ha a Szentlélek azt úgy akarja. Ezáltal az evangéliumban nem válik ketté a fikció és a történelmi valóság. Az evangelikálok számára a kinyilatkoztatás objektív valósága. A posztliberálisokkal együtt vallják, hogy a Szentlélek  sugalmazta az Írásokat, az olvasóktól függetlenül. Az evangelikálok szerint az evangéliumok nemcsak „történetek“ („sztorik“) amelyek megjelenítenek egy Krisztust, aki történelmileg vagy azonos vagy nem a Názáreti Jézussal, hanem számukra a történelmi Názáreti Jézus azonos a Krisztussal. Az evangéliumi keresztények tehát a bibliai történetek radikális történelmiségét vallják, amíg a posztliberálisok szerint a legendáris vagy fiktív (tehát elbeszélt) események is hordozhatják az igazságot.[1]
Az evangéliumi és a posztliberális teológia esetleges kapcsolódási pontjairól érdekes és hasznos szempontokat világít meg az eszmecsere, amely Carl Henry és Hans Frei között zajlott le a nyolcvanas évek végén.[2] 




[1] McDermott, Can Evangelicals Learn from World Religions?  37-39.old.
[2] George Hunsinger, „What Can Evangelicals and Postliberals Learn from Each Other? The Carl Henry/Hans Frei Exchange Reconsidered”, In, Disruptive Grace. Studies in the Thology of Karl Barth, Grand Rapids, Michigan, William B. Eerdmans, 2000,  338-360.old. 


folytatása következik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérem a kedves kommentelőket, hogy ne írjatok névtelenül, ha az elején nincs nicknév(névtelenre gördítve), akkor a végére írjátok alá!