2013. január 13., vasárnap

Hamász Fia


Most olvastam el Moszab Hasszán Juszef, A Hamasz Fia című életrajzi könyvét. 

A közel-keleti kérdés mérhetetlen indulatokat képes felkorbácsolni. Ezt a könyvet szinte lehetetlen úgy kézbe venni, hogy ne lennének előzetes valamilyen szintű gondolataink a közel-keleti helyzetről. Ha a világ más tájain élők önéletrajzát, vallomását vennénk a kezünkben, szinte közömbösen tennénk, mondhatni: közönyösen. Nem így van ez amikor egy "kiugrott"  majd kereszténnyé lett egykori Hamasz bennfentes, Izráel börtöneit megjáró Palesztin fiatalember könyvét olvassuk...

Moszab egy Palesztin fiatal aki mélyen benne volt a Palesztin radikális Hamasz mozgalomban, de engedve az Izráeli belbiztonsági szolgálat a Sin Bét beszervező tevékenységének, Izráel ügynöke lett. Először azért, hogy kettős ügynökként bosszút állhasson a gyűlölt zsidókon, de végül ebből nem lett semmi. Teljes mértékben a Sin Bétnek kémkedett. Saját megítélése szerint ezzel sok ember életet mentve meg, többek között a Saját édesapjáét is akit így nem likvidáltak az Izráeliek, annak ellenére, hogy a Hamasz vezető embere volt. Moszab kapcsolatba került egy keresztény csoporttal is. Olvasva a Biblia újszövetségi részét, egyre inkább lenyűgözte Jézus személye. Először nem tudta  még Őt elfogadni mint megváltó Istent, de Jézus személyének a vonzása, a szeretetről vallott életszemlélete megragadta ezt a gyűlölettel átitatott fiatalembert. Eljött az az idő is amikor teljes mértékben keresztény lett. Nem tudott tovább kémkedni, de a családja körében sem maradhatott. Jelenleg az Egyesült Államokban él.
  
A szerző megítélése hatalmas szélsőségek között mozog. Sokak szerint aljas hazaáruló. Mások szemében rendíthetetlen hős, aki a besúgó tevékenységével sok ember életét mentette meg. 
Az biztos, hogy nem egyszerű őt érzelmektől, előítéletektől mentesen látni.

Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, akkor belülről szemlélheti a Palesztin nép mély nyomorát, az ebből kikelő elkeseredett gyűlöletet. Nem mentegetve népe haragtól átitatott, sehová sem vezető Izráel ellenességét. A Palesztin nép mély megosztottsága, a mindent elárasztó korrupció sajnos melegágya a radikális iszlám eszmék terjedésének. Beláthatunk a kulisszák mögé is, hogy mi minden történt a színfalak mögött, Jasszer Arafat  és különböző egymással is versengő csoportosulások háza táján. Betekinthetünk a Palesztin Hatóság ellentmondásos szerepébe, a Fatah-Hamasz konfliktusba, és így tovább...

A másik oldal bűnei sem maradnak rejtve. Izráel jóléte, terjeszkedése bizony sokszor a Palesztinok elnyomására épül. A hadsereg és  a telepesek első intifáda idején indokolatlan erőszakra ragadtatták magukat. Ekkor még a Palesztinok nem rendelkeztek fegyverekkel, mégis mindennaposak voltak lövöldözések, gyilkosságok, melyek még jobban növelték az elkeseredést és a gyűlöletet a Palesztin nép körében.
A letartóztatott Palesztinoknak gyakorlatilag semmi joguk nem maradt, bírósági ítélet nélkül tartották fogva őket, embertelen kínzások közepette.

Tanulságos ez a könyv, mert rámutat arra, hogy a gyűlölet nem vezet sehová, a nyomort nem megszünteti hanem növeli. A Palesztin nép igazi tragédiája nem Izráel léte, hanem az a mély gyűlölet amely akadályozza a tiszta gondolkodást, az ésszerű előrelátást és döntést. Ez a gyűlölet paranoiddá tesz, amely maguk között is állandón keresi az ellenséget. A Palesztin vezetők a saját népüket is terrorizálják, amely még inkább elviselhetetlenné teszi az amúgy is szinte elviselhetetlen mindennapokat.

Hogy a Palesztin nép mennyire nem jó úton halad, amikor kis gyermekeket treníroznak Izráel gyűlöletére és az öngyilkos terrorra, sajnos ez ma  is látható. Tényleg a gyűlölet nem vezet sehová.


A saját meglátásom szerint Izráel államának a II. világháborút követően szükségszerű volt megszületnie.
Hogy ez miként kapcsolható Isten üdvtervébe, ez egy másik kérdés. Ugyanakkor jó tartózkodni mindkét véglettől ami Izráel szerepét, megítélését illeti a keresztények körében. Főleg a nem keresztényi(még ha magukat annak is állítják), bármely oldal teljes egyoldalú, gyűlölködő véleményeitől tartózkodni kell!

- Sok keresztény diszpenzációs, cionista gondolkodás egyértelműen üdvözöl csaknem minden Izráeli megmozdulást a Palesztinokkal szemben, mert ebben Isten akaratát látja. Izráelnek minden tette, csak önvédelem, távolabbról nézve pedig Isten akarata, a Palesztinok pedig Isten ellenségei - mondják. 
A korrektség kedvéért azért meg kell azt említeni, hogy nem minden diszpenzációs(korszakos) látást valló keresztény szélsőséges. Lehet valaki úgy Izráel-barát, hogy nem elvakultan és egyoldalúan filoszemita.

- Az antiszemita és anticionista keresztények épp ellenkezőleg: Izráelt csak elnyomóknak tekintik, míg a Palesztin nép csaknem minden cselekedetét felmentik. Ehhez hozzájárul az a téves teológiai vélekedés is, melyet helyettesítési teológiának neveznek. E szerint ma az egyház egyértelműen átvette Izráel helyét. A Zsidó népnek nincs többé létjogosultsága Isten tervében, hanem csak az Egyházban. Itt is korrekten meg kell azt említeni, hogy nem minden keresztény antiszemita, aki nem ért egyet a cionizmussal mint egyedül helyes politikai törekvéssel.

Akit érdekel Moszab Hasszán Juszef további sorsa és velem ellentétben jól tud angolul, annak érdemes ellátogatni a honlapjára is: http://sonofhamas.com/.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérem a kedves kommentelőket, hogy ne írjatok névtelenül, ha az elején nincs nicknév(névtelenre gördítve), akkor a végére írjátok alá!