2014. augusztus 18., hétfő

Mi lehet a probléma, hogy sokszor nem látjuk Isten vezetését?

Remélem, hogy ez egy rövid cikk lesz, de van egy-két gondolat, ami kezd bennem össze állni. Abból indulok ki, hogy keresztények vagyunk, akik küzdünk azzal  a problémával, hogy sokszor egyáltalán nem tapasztaljuk Isten vezetését, annak ellenére, hogy harcoljuk a hit harcát, vagy mondjuk ugyan, hogy vezet Isten, de a valóság azért más, legtöbbször csak az elménk van mögötte.
Vajon miért?

Természetesen sok oka lehet, de most biztos, hogy sem időm, sem hely nincs arra, hogy a témával kapcsolatban, kimerítően bibliai tanulmányt írjak. Nem beszélek arról, a problémáról sem, hogy a nyilvánvaló bűnben élés akadálya Isten vezetésének, hiszen nincs  valódi kapcsolat, vagy ha annak tűnik is, az nem más mint önámítás. Azonban talán néhány fontos dolgot sikerül érinteni, mely az élő hitű és tudatos keresztény problémája lehet, amikor Isten vezetését keresi az életében.

1. Hamis az elképzelésünk Isten vezetéséről, mert nem számolunk Isten gyengédségével. Ő nem ordibál, fenyegetőzik, hangoskodik (még ha extrém esetben találunk is hasonlónak vélhető szituációt a Bibliában, melyben Isten mintha emberi indulattal rendelkezne). Ő nem úgy vezet, hogy megmarkolja a karunkat és szinte beletuszkol, rángat, ebe vagy abba az akaratába, az elménket teletömve mindenféle hangos információs dömpinggel. Hanem, érettségünknek megfelelően (igazodik az ember szintjéhez), biblia norma szerint, csendesen, belül súg. Nos, éppen itt van a problémánk. Nem tudunk türelmesen figyelni, elveszítettük a belső rezdülés érzékelését. Ez a világ dübörög és tele van információval, mi pedig megszoktuk, hogy adat halmazokat dolgozzunk fel, és abból választunk utat, ami számunkra helyesnek és eredményesnek tűnik.

2. Nem tudunk figyelni, hanem hangoskodunk, magunkban, a lelkünkben is. Belül  toporzékolunk, hisztizünk, türelmetlenek vagyunk. Majd szétfeszít minket a belső frusztráltság, elveszítettük a belső  csendet és szemlélődést.  Az Ige felett sem tudunk elmélkedni, gondolkodni, szemlélődni, mert az Igét információ halmazként fel akarjuk dolgozni (ha egyáltalán a kezünkbe vesszük). Követelőzve ki akarjuk nyerni azt, amit már előzőleg egyébként elterveztünk, hogy meg kéne valósítanunk. Méghozzá jól érzékelhető és látható, megfogható eredményekkel. Ha pedig nem találjuk a megoldást, úgy viselkedünk, mint egy hisztis kisgyerek, aki nem kapja, vagy nem úgy kapja azt amit akar.

3. Nem ismerjük - elveszítettük, talán sose volt részünk - az intuitív belső rezdülésekre való figyelést. 
  Ez a kultúránkból is adódik, amelyet ráadásul megfejeli a kor hangoskodása, amikor élő komputerré teszi az embert, ahol információs halmazok tömkelege vesz körül és állandóan analizálnunk és számítgatnunk kell. Belül rágódunk, pörög az agyunk,  a "processzorunk", de nem érünk a végére az egyenletünk kiszámításának. Azt hisszük, hogy ebben kéne Istennek segíteni, pedig lehet, hogy nem is ez az isteni vezetés módja. Sokszor, amikor Isten akaratát tudni akarjuk, nem tudunk kimászni ebből a szerepünkből, sőt, fel sem ismerjük, hogy elveszítettük a belső intuitív képességünket. Itt most senki nem értsen félre, mert nem plusz kijelentésekről beszélek, hanem éppen ellenkezőleg, a Szentírás alapján állva Isten tud szólni, rezdülni a bensőnkben. Ez nem kapcsolja ki az elménket és az értelmet. Isten őrizzen ettől a következtetéstől! - Hanem egyensúlyt teremt a lelki funkciókban.

4. Problémánk még, hogy az egónkat, állandóan igazolni kell. No, nem mindig nyilvánvalóan tesszük ezt, hanem rafináltan, akár igei körítésbe csomagolva, de a lényeg, hogy megmagyarázzuk magunknak és másoknak, hogy igazunk van és nélkülözhetetlenek vagyunk. Önérzetesek vagyunk de rafkósan. Az egyik legnagyobb, de legrafináltabb emberi gyarlóság a hiúság. Amely állandóan bocsánat kérő álszerénységben, és mégis magát előtérbe helyező, vagy túlzottan aktív, idejét ki nem váró, minden lében kanál köntösben jelenhet meg, és még ki tudja, hogy....
   De nehéz elismerni, hogy sok problémánk mögött egész egyszerűen a hiúság áll. Ennek sokszor tudatában sem vagyunk, de Isten megengedhet olyan eseményeket, hogy elveszítsünk olyan dolgokat, amiben igen jelentős szerepe volt az egónak, nyilván negatív értelemben, de mégis rafinált formában, talán igei igazolással körül sáncolva. Nos, így nehezen vagyok Istentől vezethető. Isten először azon munkálkodik, hogy áttörje ezt a falat.

5. A józan kételkedés és önvizsgálat hiánya, a túlzott magabiztosság, amely akadálya lehet, hogy Isten vezetése eljusson az emberhez.  Az egészséges kételkedés és készség a folyamatos felülvizsgálatra igen csak szükséges! Ez is egy belső jellemző, amely nem egyenlő a beteggé tévő önmarcangolással. Aki nagyon biztos dolgában, netán másokat is ilyen alapon bánt, kritizál az kizárja Isten vezetését, mert nem a szuverén Istenben hisz, hanem az általa felépített, magáévá tett rendszerben, ahol Isten is ennek megfelelően formáltatott. Ez a kételkedés nem egyenlő a kételkedő imádsággal, amely jól tudjuk, hogy nem más mint a hitetlenkedés egy formája, hanem éppen ellenkezőleg, nem bízok meg teljes mértékben magamba, ezért Istenre akarok figyelni.

6. Ezt kellet volna az első helyre tenni, de most inkább ez egy felkiáltó jel legyen! Nem imádkozunk, vagy nem jól, talán azért mert az imádság fáraszt, éppen az előbb felsoroltak miatt. Az ima nem információ és "imadömping" zúdítása Istenre. Hanem belső csend, várakozás, hit, alázat, bizakodó, de lemondani kész várakozás, ahol nem a szavak mennyisége a fontos, hanem a gyermeki lelkület. Amely odaadja önmagát úgy, ahogy van Istennek. Ez egy állapot, melyben lehet folyamatosan élni, amely szavakban is kifejeződik, de elsősorban gondoltban, és belső magatartásból áll, amely állhatatos, sőt, lehet folyamatos állapot is. Ebből ki is szakíthatom magam, akkor pedig jön a zaklatott türelmetlen követelőzés, a belső  csapongás és csapkodás, békétlenség és háborgás. 

Végül megjegyezném, hogy nem akarok senkit kioktatni, netán ezzel a cikkemmel másokra mutogatni, vagy, ennek a látszatát kelteni, hanem éppen ellenkezőleg, én kezdek meglátni valami olyasmi utat, ami mindig a szemem előtt volt, de valahogy mégsem sikerült sokszor rálépnem. Legyen ez segítség! Mert lehet, hogy nem csak nekem vannak kérdéseim amikor Isten akaratát keresem, mert keresem, kívánom, talán jobban mint korábban.



13 megjegyzés:

  1. Hálásan köszönöm ezt az írást!Magam is birkózom ezzel a problémával.Nem látom,nem értem,nem érzékelem Isten vezetését életemben.Könyveket is olvastam erről a dologról.
    Őszinte és becsületes írás ez.Fajsúlya van,ezért többször át kell olvasni. Őszintén bevallom,hogy sok év hívőség után is birkózom ezzel a dologgal.Mi az Isten akarata az életemmel,szolgálatommal kapcsolatban,mi az akarata a mai napra a számomra?Ezek nem valamilyen filozofikus kérdések,hanem húsbavágó kérdések azok számára akik próbálják komolyan venni a keresztyén életet.Felületes hívők ezzel a kérdéssel nem izgatják magukat.
    Ők megmaradnak a sztereotip,semmitmondó válaszok mellett amelyet manapság sok keresztyén könyv tálal ebben a témában.
    Köszönöm,hogy leírtad gondolataidat,tépelődéseidet,(kétségeidet?)ebben a számomra is nagyon fontos dologban.Valóban a mai világban nagy a zaj és ez a zaj elnyomja azt a csendes belső hangot.Ez a poszt nekem most sokat jelentett,megszólított.Úgy érzem.úgy látom,hogy nem csak nekem vannak megválaszolatlan kérdéseim és kételyeim Isten vezetését illetően,hanem másoknak is.Talán sokkal több hívőnek mint gondolnánk.Én mindig féltem az olyan hívőktől akiknek mindenre naprakész és biztos válaszuk van.Magabiztosságuk taszít,valahol képmutató is....A hívői élet sokkal összetettebb mint gondolnánk.Vagy csak én vagyok egy ilyen tépelődő alak aki nem elégszik meg olcsó válaszokkal.Ez a poszt elkerüli ezeket a zsákutcákat és ezért rezonálok rá.Segítség nekem ez az írás!
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Szent Péter is elmélkedhetett volna hasonlóan, amikor hallotta, hogy Néró gyújtogatás vádjával üldözi Rómában a keresztényeket. Meditálhatott volna szépen, hogy kivárja a lelke csendjében megszólaló belső hangot. Egy kéthetes lelkigyakorlat bizonyára jót tett volna neki, meg aztán addigra újra rend lett volna a világban, felfrissülve térhetett volna vissza a mindennapokba. Az oroszlánok megeszik a keresztényeket, egy problémával kevesebb...

    Erre mit tesz az izgága Péter? Fogja magát, Rómába siet, és kivégezteti magát. Semmi lelki csend, semmi áhítat. Ejnye már. Lehet, hogy nem is ez volt Isten akarata?

    Vagy Isten akaratának fürkészéséhez nem kell folyamatosan befelé figyelni, nem kell cselekvés helyett mórikálni? Néha cselekedni is szabad, ha egyértelmű, mi a teendő?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj László, te nem értetetted meg sem a posztot sem annak üzenetét.Neked fogalmad sincs,hogy mit takar az "Isten vezetése" fogalom.Tudom,hogy veled vitatkozni nem érdemes de azért van egy kis tanácsom a számodra:nem kell minden blogon minden poszthoz hozzászólnod.A hasonlatod Péterrel egy kicsit sántít.Honnan veszed,hogy Péter izgága módjára Rómába sietett kivégeztetni magát?Ez csak egy katolikus legenda.Az Újszövetség sehol sem ír arról,hogy Péter valaha is Rómában volt.Lehet,hogy volt ott,lehet,hogy nem...Pál amikor a Róm.16.-ban sok római keresztyént üdvözöl sehol sem említi Pétert.Ami a kéthetes lelkigyakorlatot illeti:ilyet Péter biztos nem gyakorolt.Isten vezetésének megértésénél biztos,hogy nem egy kéthetes lelkigyakorlat hoz megoldást.Rossz helyen és helytelen módon közelítesz a témához.És persze,mint mindig, lekezelő és cinikus vagy a protestáns hívőkkel.

      Törlés
    2. Jogos lehet az aggodalom első olvasásra, de nem erre gondoltam, nem tétlen, addig nem megyek tovább..., megvilágosodásra értettem. A belső elcsendesedés olyankor is lehetséges amikor párhuzamosan valaki aktív, de nem csapongó, hanem céltudatos.

      Törlés
    3. "Az Újszövetség sehol sem ír arról,hogy Péter valaha is Rómában volt.Lehet,hogy volt ott,lehet,hogy nem..."

      Utánanéztem, szakértők szerint Péter I. levelének 5. fejezetében a 13. mondat, a búcsúzás Babilonja Rómát jelenti, abban a korban ez még egyértelmű volt.

      Törlés
    4. Élénk a fantáziád.Erőlteted a dolgot.Ott a Babiloni gyülekezetről van szó,nem a
      Rómairól.Miért kellett volna "rejtjeles"üzenetet küldenie a római hívőknek.Erresemmi
      oka nem volt,nyugodtan írhatta volna,hogy üdvözli a római hívőket.Egyébként már a levele bevezetőjében(1Pét.1,1) pontosan leírja,hogy kinek címezte a levelet,ebben a felsorolásban szó sincs Rómáról.Kérlek ne magyarázz bele az Igébe azt ami nincs benne....!

      Törlés
    5. Nem az én fantáziám élénk, az Encyclopedia Britannica-ban találtam ezt a magyarázatot.

      Belinkelek neked egy másikat is, amelyik mindkét irányba érvel az ügyben, hogy Babilon Róma-e vagy sem.
      "The question now meets us - Is "Babylon" to be taken in a mystic sense, as a cryptograph for Rome, or literally? Eusebius, and ancient writers generally, understand it of Rome. Eusebius is commonly understood to claim for this view the authority of Papias and Clement of Alexandria (as has been stated in the Introduction, p. 9.). But the historian's words ('Hist. Eccl.,' 1. 15. 2) seem to claim that authority only for the connection of St. Peter with St. Mark's Gospel; the identification of Babylon with Rome seems to be mentioned only as a common opinion in the time of Eusebius. It is said that there is n o trace o f the existence of a Christian Church at the Chaldean Babylon, and no proof, apart from this passage, that St. Peter was ever there. There had been a great Jewish colony at Babylon, but it had been destroyed in the time of Caligula. In answer to these arguments, it may be urged that the cryptograph of Babylon for Rome would probably not be understood; even if we assume the earliest date assigned to the Apocalypse, that book could scarcely be known very generally in Asia Minor when this Epistle was written. St. Peter at Babylon, like St. Paul at Athens, may have met with little success; the infant Church may have been quickly crushed. There may have been a second settlement of Jews at Babylon between A.D. and the date of this Epistle. But it is quite possible that St. Peter may have been working as a missionary among the Babylonian Gentiles, for we cannot believe that he confined his ministrations to the Jews. On the whole, it seems much more probable that St. Peter was writing at the famous city on the Euphrates, though no traces of his work there remain, than that he should have used this one word in a mystical sense at the end of an Epistle where all else is plain and simple"
      http://biblehub.com/1_peter/5-13.htm

      Törlés
    6. Kedves László!
      Köszönöm,hogy ennyi energiát fektettél be,hogy meggyőzzél.Sajnos nem sikerült.Ezek számomra csak emberi spekulációk és feltételezések még ha az
      Encyclopedia Britannica cikke.Engem csak az Írás alapján tudsz meggyőzni.Az
      Írás pedig nem támasztja alá,hogy Péter volt Rómában.Nem zárom ki,hogy volt
      ott de erről a Biblia hallgat.Tudom,hogy nektek katolikusoknak milyen fontos,hogy
      Péter ott volt Rómában,már a pápaság szempontjából is.Én a Biblia alapján ezt
      nem látom bizonyíthatónak.Bírjuk csűrni-csavarni a dolgokat,forrásokat keresni,bizonygatni.Számomra az elsődleges információforrás a Biblia.A Biblia
      pedig nem ad információt Péter római tartózkodásáról.Ennyi.

      Törlés
    7. Kedves Arpicus! Félreértettél, felelősséggel nem jelenthető ki, hogy a Bibliában szó szerint benne lenne, miszerint Péter járt Rómában. Ezt jól látod. Nem biztos, hogy Babilon=Róma, számomra nincs ideológiai jelentősége ennek az ügynek, mindössze érdekel.

      Szent Péter valamitől szent lett, ezt talán te is belátod. Arról, hogy hogyan lett szent, mindössze apokrif leírások maradtak fenn, ezekben szerepel, hogy Rómában volt, keresztre feszítették, és hogy a saját kérésére fejjel lefelé. http://www.earlychristianwritings.com/text/actspeter.html (A XXIII. szakasztól kezdve Róma a helyszín.)

      Az irat apokrif, de mivel nincs más forrás Péter mártírhaláláról, vagy elfogadjuk, hogy Rómában keresztre feszítették, vagy azt mondhatjuk, hogy fogalmunk sincs, mi történt Péterrel, aki tehát nem is lehet szent, hiszen a szentté avatáshoz ismernünk kellene az életét, és hogy minek alapján lenne szent.

      Akkor viszont miről beszél János? (János 21:13-23) Péter haláláról mégis csak lehetett valamit tudni, ha utal rá.

      Máté 16:13-19 Kőszikláról és a mennyek országának kulcsairól ír, amelyeket Péter kap meg.

      Az apostolok cselekedeteiben szintén jelentős szereplő Péter, aki nagy kérdésekben nyilatkozik, az ételekről szóló látomása alapján indul meg a gójok térítése, ő számol be róla, hogy a gójokra is ugyanúgy leszállt a Szentlélek, mint a judaistákra, tehát őket is egyenrangúként kell kezelni. Később kijelenti, hogy elsőként ő kapott konkrét utasítást a gójok térítésére. Ez egybevág azzal, hogy ő volt az ősegyház feje, és nem vág egybe azzal, hogy Péterrel kapcsolatban semmi sem biztos.

      Péterről találunk tehát töredékeket, amelyekből összeáll, hogy az ősegyház egyik kiemelkedő alakja volt, hogy Jézustól az Evangéliumok szerint vezető hivatalt kapott, és hogy valahogyan szentté lett, mégpedig János szerint közismert módon. Erről pedig egyetlen apokrif történet maradt fenn, miszerint Rómában fejjel lefelé keresztre feszítették.

      Mit változtatna a helyzeten, ha Pétert esetleg nem Rómában, hanem máshol feszítették volna keresztre? (Hol, és azt miből tudhatjuk?) Semmit nem változtatna, hiszen nem a helyszín a hivatkozás, hanem az, hogy Péter volt az ősegyház első vezetője, aki Jézustól kapott erre megbízást, ez pedig benne van az Evangéliumokban.

      Törlés
    8. Kedves László!
      Most már teljesen világos,hogy ki mit képvisel ebben a témában.Te itt lehoztad a klasszikus katolikus érvelést.Szerintem ez az érvelés minimum erőltetett.Apokrif iratokra hivatkozni,hát...Számomra Péter nem Szent Péter hanem egyszerűen Péter apostol akit nagyon szeretek,mert hozzám hasonlóan esendő ember volt,sok hibával de erénnyel is.Jézusnak sok munkájába került Péter nevelése,kiigazítása és oktatása.Az,hogy a kat.egyh.mit csinált később Péterből azt most hagyjuk.
      Egyébként a Biblia alapján minden hívő szent.A "szent"meg a "boldog"kategóriákat a kat.egyh.kreálta és gyakran politikai okokból neveztek valakit ki szentté.A lengyel pápa szentté avatása is sokkal inkább politika volt mint vallás-még katolikus szemszögből is.Mivel ez a mi kis diskurzusunk nem kötődik az alaptémához és mert az álláspontunk nagyon messze áll egymástól,a magam részéről lezártnak tekintem a mi kis eszmecserénket.További jó estét!

      Törlés
    9. :DD Ez a Laci mindenhol csinálja a fesztivált?

      Törlés
  3. Szia Zoli! Szeretem olvasni a blogodat, melyet már többször is szándékoztam megírni, illetve olykor szívesen írnék, reagálnék is, de eddig elakadtam. most hátha ...
    Jonas

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jonas, örömmel veszem, ha reagálsz :-)

      Törlés

Kérem a kedves kommentelőket, hogy ne írjatok névtelenül, ha az elején nincs nicknév(névtelenre gördítve), akkor a végére írjátok alá!