2014. december 5., péntek

A radikalizmus útvesztője.

Egy korábbi bejezésemet tettem vissza, mert azt hiszem, komoly problémáról beszél. A keresztyén fundamentalista radikalizmusról. Ugyanakkor a túl konkrét utalásokat, célzásokat kivettem és néhol át szerkesztettem, mert nem célom, az egyes kegyességi mozgalmak konkretizálása, nevesítése. A látszatát is szeretném elkerülni, hogy lejáratok másokat, noha nem tagadom, a bejegyzésnek így is éle lehet.

 Elsősorban azért, szeretném most elővenni a témát mert szerintem nagyon erős támadás éri az evangéliumi lelkületet, de nem ám a liberális oldalról főként (habár onnan is), hanem inkább a radikális  konzervatív részről, ha úgy tetszik a fundamentalista oldalról. Aki magát evangéliuminak definiálja az maga is konzervatív keresztény, legalábbis teológiai szempontból. Mégis sokak szerint nem eléggé. Ezzel a véleménnyel még nem is lenne baj, hiszen mit jelent a nem elég konzervatív? Hol a határ? Maga az evangéliumiság sem egy színű, nagyon sok árnyalata létezik. Számos jellemzőkkel bír, melyek lehetnek pozitívak, avagy éppenséggel gyengeségek, avagy jelen lehetnek itt is negatív folyamatok.

Egy biztos, hogy Jézus Krisztus személye, aki Isten-Fia, valóságosan emberré lett és megváltást hozott, aki összeköti a keresztényeket. Az evangéliumiak szempontjából igen kiemelkedő szerepe van a Szentírásnak, mely Isten szava, de az ihletettséget inkább organikus formában képzelik el, ahol az isteni mellett az emberi oldal is jelen van. (Ez is egy vádpont, hogy a szövegértelmezésben túlzottan figyelembe veszik az embert, a közeget, és a kultúrát és az irodalmi formákat.) Ugyanakkor a hit és erkölcs dolgában és mindabban teljesen megbízható amelyet Isten a tudtunkra kíván hozni.

Az evangéliumi lelkületű kereszténység alapvetően türelmes, bizonyos szempontból nyitott. Nyitott abban az értelemben, hogy tudja, hogy Jézus Krisztus nem csak az övé és ezért türelmesebb a más nézőpontot vallókhoz. Jézus és az evangélium nem köthető csak egyféle bibliai látáshoz, kultúrához, egyházhoz, bibliaértelmezéshez. Az evangéliumi keresztény lehet bármely felekezethez tartozó, hívő ember, aki képes felekezet feletti gondolkodásra a történelmi biblikus keresztény hit mentén. Lehet egy fajta teológia elkötelezett híve, lehet az kálvinista vagy arminiánuszi, karizmatikus vagy antikarizmatikus, vagy ezek valamely keveréke, így tovább. Az ekkléziológiai (egyháztani) kérdések számára, nem alapvetőek (noha lehet fontosak), ezért képes a jó értelembe vett ökumenikus nyitottságra.
 Csak még mielőbb néhány ököl megmarkolná a képzeletbeli követ, hogy azokat nekem dobja képzeletben, vagy virtuálisan, csak csendben említem, hogy az ökumenikus, nem minden értelmében, mindig olyan borzasztó. Erről is volt már szó, itt. 

Ugyanakkor konzervatív, mert hisz  a feltámadott Jézus Krisztusban, a biblia csodákban a Szentírás tekintélyében és a Szentírás változhatatlan erkölcsi normáiban. Részletesebben Fabiny Tibortól itt,

Mindezen jellemzőket csak nagyon röviden érintettem és nem eveztem mélyebbre, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy körül írható és meghatározható az evangéliumiság, mely nem tér el a történelmi konzervatív hittől teológiai értelemben.

Mégis igen erős támadás érkezik újra és újra a radikális oldalról. Az evangéliumi lelkiség sokszínűséget lát a kereszténységben, mint egy virágcsokorban, amiben tud szabad lelkületű lenni(habár nem kritikátlan). A radikális fundamentalista pedig a sokszínűségben veszélyt lát, egyfajta keresztény szinkretizmust, összemosást, melytől nagyon kell óvakodni.Természetesen nem kell egyetérteni,mindenben. Lehet dolgokat megvitatni, de ezekre a támadásokra  nehéz reagálni, mivel nagyon sok esetben alaptalanok, feltupírozottak, avagy egyenesen rágalmazóak. Természetesen a súlyuk is különböző, hiszen más és más formában hangzanak el.  

 Észreveszem, hogy egyes támadó megnyilvánulások mögött  nem egyszeri esetek állnak, hanem bizony tendenciákról beszélhetünk. Nem olyan egészséges kritikus hozzáállásról beszélek, melyekre tényleg szükség van, hiszen az evangéliumi világban tényleg megfigyelhetők érdekes tendenciák is, melyek nem mindig pozitívak. A radikális keresztyénség, ha úgy tetszik, bizonyos fundamentalista körök sokszor szélsőségesen, másokat kirekesztően támadnak, szinte mindent, ami/aki nem olyan felfogású, gondolkodású mint ők. Interneten, nyilatkozatokban, különböző körökben, igehirdetésekben, gyülekezetekben.

A keresztény fundamentalista gondolkodásról érdemes annyit megjegyezni, hogy aki profán értelemben használja az bizony eltéved és hibás következtetést vonhat le a kereszténységet illetően. Ez nem olyasmi mint mondjuk az iszlám fundamentalizmus. Messze nem az. Most ezt nem részletezném, csak annyit, hogy ennek az irányzatnak biblikus teológia gyökerei vannak, a Biblia tekintélyének a megvédésében.  Ugyanakkor történelmi fejlődésében nem állt meg a hit alapigazságainak a képviselésénél, hanem bizonyos értelemben radikalizálódott. Támadva, megbélyegezve, hangoskodva, hamis és veszélyes irányultságot, démonizáltságot tulajdonítva a kereszténység tőlük eltérő ágainak. E szerint veszélyes, félrevezető, vagy tévtanító minden olyan keresztény/keresztyén aki valamiféleképpen összejátszhat a katolikusokkal, netán ökumenizmussal, karizmatikussággal gyanúsítható, netán elfogadja őket. (Ha karizmatikus oldalról való radikális, akkor pont az ellenkezőjét állítja: ha antikarizmatikus, akkor Szentlélek káromló, és az ilyentől óvakodni kell!)

 A radikalista fundamentalizmus nem felekezet függő, noha egyes esetekben ez némely közösségben túlzottan jellemző lehet és töményebb formában fordulhat elő.

Jó néhány internetes írás kering, amelyek letévtanítózzák az olyan evangéliumi személyeket mint John Stott, C.S. Lewis, Billy és Franklin Graham,  James Dobson, Philip Yancey, Rick Warren, Timothy Keller, stb. Vagy az olyan írásokat melyeket ezek az emberek írtak, de még a Mai Ige áhítatos kiadványt is tévelyítő írásnak titulálják. Sokszor egyenesen rágalmazó módon támadják ezeket a személyeket, mint akik összedolgoznak az okkult, szabadkőműves új világrend képviselőivel, de jobbik esetben is eltértek az evangélium igazságától és egyenességétől, beálltak a liberálisok vonalába (noha nem mindig tudják meg indokolni, hogy pontosan ez mit is jelent). A forrásaikat igazán meg sem jelölik, vagy csak igen rejtélyes rövidítésben, avagy egyes állításaikat igen kicsavart formában, manipulatív formában idézik. 

 Számomra elfogadhatatlan az ilyen hozzáállás, mert ezek már egyfajta összeesküvés, konspirációs elméletnek látszanak, amiket tényként közölnek, pedig csak rosszindulatú, de az igazság és az igazi biblikusság mögé bújtatott kibicsaklott gondolkodási módok. Ezek a vélemények az általuk említett összefüggésekben egész egyszerűen nem igazak, illetve nincsenek ilyen egyenesvonalbeli összefüggések. Az antikrisztusi rendszert látják olyan helyen is, ahol ez nem jogos. A legszomorúbb a manipulatív, rágalmazó érveléstechnika, ahogy összehozzák az evangéliumi világot és azok képviselőit  a sötét okkult, parázna hátterű rendszerekkel. Az a véleményem, hogy személyesen ugyanaz a rögeszmés hatása, mint amit általában az ember megfigyelhet, amikor valaki magáévá tesz egy összeesküvés elméletet és a foglya lesz.

Kép: parokia.hu

Az ilyen ember foglya az elméletének, amit ő valóságnak hisz. Például meglát egy könyvet, amit mondjuk C.S Lewis, J. Stott, R.Warren, B.Graham stb írt, vagy valahol hallja a nevet, és már sem tud másra koncentrálni, csak a hamis hitre amely megtévesztően, álnokul eljut, például ezen embereken keresztül a szegény, gyanútlan, megtévesztett hívőkhöz. Az ilyen egészségtelen, radikalista, aztán képtelen a vitára, a párbeszédre, mert a másik oldalon a Sátánt látja és nem az embert. Persze ki akarna a Sátánnal tárgyalni? No, ilyenkor kezdődik a nagy igefelolvasás a tévelygőkről, az átkokról a tévelyítőkről, a beférkőzött farkasokról, a követőkről akiknek viszket a fülük, (mert Jézus is Igével verte vissza a Sátánt).  Persze mindezt teljesen önkényesen, összefüggéseiből teljesen kiragadott biblia idézetekkel. Az ilyen ember(csoport) mérhetetlenül magabiztos, mert teljes mértékben bizonyossága van, hogy az az igaz út, ahogy ő gondolja és figyelmeztetnie kell a megtévedt keresztényt. Arról, hogy a másik tévelyeg, egész biztos, ebben nem inog meg, különben is,  veszélyes dolgokba belegondolni, netán kérdezni, netán néhol kételkedni! Az ilyen gondolkodás nem ismeri a felszabadultságot, a szorongástól való szabadságot, mert folyamatosan ellenséget lát, aki megtámadja az ő igaz hitét. Megvan győződve, hogy az a szentség útja, ha mindattól elzárkózik és másokat is figyelmeztet, ami szerinte valamilyen módon egy picit is veszélyes a tiszta hitre nézve. Ezért életének kulcs szava: a veszély, veszély, veszély!

Életének a fő jellemzője a veszélytudat és másokat is igyekszik ilyen irányba terelni. Nem tudja, hogy egy teljesen egészségtelen életfelfogást követ és igazából az a veszélyes ahogyan szélsőségesen megítéli a többi keresztyént, legtöbbször teljesen mesterségesen kreált vádak alapján.

Ebben az a nehéz, hogy a hívő ember egészséges formában is megéli a bűn és a sötétség ellen való harcot. Veszély pedig tényleg van és szellemi valóság a gonosz erőkkel való küzdelem. Ez a belső küzdelem mégis párosul Krisztus felszabadító erejével, szeretetével és kegyelmével. Ez nem ugyanaz mint a radikalizmus kárhoztató és ítélkezős magatartása, mely a környezetére és minden másra is rávetíti az ördögi- konspirációs veszélytudatú hitvilágát.

Ez a fajta radikalizmus nem ugyanaz mint az evangélium radikalizmusa. Az evangélium abban az értelemben radikális, hogy az egyes ember kérlelhetetlenül szembe találja magát a saját bűneivel, félelmével, Istennel való szembeállásával. Ugyanakkor Jézus Krisztusban megismeri az ezektől való szabadulást is. Amely olyan lelkületet szül, amely könyörületes, mások felé kész többet tenni, mint ami elvárható. Bizonyos értelemben tehát, az evangéliumi hit is radikális, mert a változhatatlan evangélium talaján áll, mely nem kultúra és személy függő az igazság tartalmát tekintve. Az evangélium megélése mégis változatos, Krisztus nem sablonosan munkálkodik. A változhatatlan igazság, változatos formákban érvényesül. A biblikus hitben természetesen, az egyes ember, mind a gyülekezet szembekerül bizonyos hatásokkal, melyek el akarják tántorítani a Krisztus iráni hűségtől. Ugyanakkor az egészséges, józan vigyázás semmiképpen nem hasonlítható a paranoid mindenütt ellenséget látó rögeszmés félelemhez, amely képtelen felszabadultságra és ezért mások felé is inkább a gyanakvás és félelem légkörét árasztja.

Az evangélium nem változik, és nézetem szerint az evangéliumi világban sem változott! Meggyűződésem, hogy Isten különös módon megőrzi az övéit. Lehet, hogy nem egységes a kereszténység biblia látása a kevésbé fontos, nem alapvető kérdésekben. Elismerem, hogy vannak negatív folyamatok is, melyek felett az Ige  és az idő valamint a megpróbáltatások ítéletet mondanak.  A fentebb említett evangéliumi vezetők és írók sem tévedhetetlenek, nem is kell tőlük mindent elfogadni. Lehet, sőt, kell, kritikusan dolgokhoz hozzáállni, de a sorrend és a hangsúly nem mindegy! Lehet, hogy több az ami épít, akár ezen személyeken keresztül is, és ez van előbb! Vannak folyamatok melyek a nyugati kereszténységben komolyan aggasztóak, de vannak folyamatok melyek sokkal inkább azt mutatják, hogy Isten szereti és megsegíti a népét, akik nem egyszínűek.
Isten őrizzen, hogy  meghatározzam, mi Isten kedvenc színe!


2 megjegyzés:

  1. A felekezet feletti gondolkodás jó és hasznos dolog, de előbb-utóbb összetűzésbe keveredsz a sajátjaiddal, aminek a vége kiközösítés lehet. Sehol sem szeretik ha ellentmondasz a helyi véleményvezéreknek. Sajnos ezt megtapasztaltam az utóbbi pár évben.

    firecrest

    VálaszTörlés
  2. Szia Nazo! Ez egy rendkívül értékes bejegyzés szerintem! Bárcsak sokan olvasnánk, és átgondolnánk az értékeit! Firecesttel is egyetértek abban, hogy szerintem is sok felekezetben ez csak elvi érdem maradna, de a gyakorlat kicsit mást mutat. Elvileg a testvérgyülekezetekben az evangélium sokoldalúságának értékelése nyitott kapukat kellene kapjon, de azért tudjuk, hogy van mit aprítanunk a tejben. Nálunk (Dél-budán) sincs nagy gond, de azért boldogan venném tudomásul, ha a gyülekezetünk férfiainak erős többsége az általad írtakat magáénak tudná, és nem csak elvileg. Bárcsak egy olyan változatos virágmező lennénk, mint a képen! Bárcsak értékelnénk mindegyik Isten adta virág illatát és szépségét! Tényleg beszédes fotó! Egy páli idézet jut erről eszembe (de ugye tudjuk, ez Isten szava) Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? "Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon." Ez persze arra vonatkozik, amikor valaki tényleg, Istentől vett hitből tesz valamit, és amikor a másik ezt látja, és neki másra, éppen az ellenkező útirányra van hite, akkor (illetve emellett) tudhatja, hogy mindketten megállnak, sőt, mindkettőnek útja az áldás útja, mert mindketten Istentől vett úton járnak. Hát, ezt még tanulnunk kell! Nekem is! Kezelni is, és megélni is!
    Jonas

    VálaszTörlés

Kérem a kedves kommentelőket, hogy ne írjatok névtelenül, ha az elején nincs nicknév(névtelenre gördítve), akkor a végére írjátok alá!