2013. július 15., hétfő

Hiszem, nem hiszem...


Egy rövid személyes hitvallást szeretnék tenni a hitemről, hogy eloszlassak minden kételyt a hitem alapjáról, és nekem sem árt ha röviden összefoglalom hitem lényegét,de megfogalmazva azt is, hogy mik azok, fő vonalakban, amiktől idegenkedek.

Konzervatív keresztyén vagyok, abban az értelemben, hogy vallom a történelmi keresztény hitet. Ezen túlmenően vallom a protestáns konzervatív, ortodox (nem keverendő a katolikus ortodoxiával) keresztyén hitet. Mely magába foglalja a Jézus Krisztusról és a megváltás fontosságáról alkotott Szentírási igazságokat.

Hiszem, hogy a Szentírás Isten szava, mely emberek által, emberi környezetben szólalt meg, de olyan módon, hogy amely igazságot ki akar mondani az teljesen megbízható. Hiszem, hogy a Biblia kijelentése alapján, hogy az ember bűnösségére a megoldás, szabadulás, Jézus Krisztusban van, aki egy felszabadult, örömteli életre hívott el.

Evangéliumi Protestáns keresztyén vagyok, mert hiszem, hogy az evangélium, azaz, Krisztus által Isten megmenti az embert, és erről a megmentési örömhírről tartozunk az emberek irányába bizonyságot tenni. Hiszem, hogy Isten nem egy felekezethez köti az áldásait, hanem az Ő népe szerteágazó és aktívan vezeti őket minden gyarlósága ellenére.

Ugyanakkor néhány szót kell arról is ejtenem amit elutasítok, idegenkedek tőlük.
Ilyen a modernista és liberális keresztyénség, mely többségében elutasítja a történelmi keresztény/keresztyén dogmákat és a Biblia tekintélyét, elsőbbségét.

Ugyanakkor nem tekintem ördögtől valónak az esetleges értelmes párbeszédet velük. Nem tekintem   mindenestől elutasítandónak a bibliatudomány felelőségteljes művelését, mely kiterjed a szövegkritika és a szerzőségi és irodalmi formák kutatására, valamint az ebből fakadó eredményeket fontolóra veszem, még akkor is, ha ezek ellentmondanak bizonyos protestáns fundamentalista véleményeknek Természetesen elengedhetetlen ebben a szélsőségektől való tartózkodás, a józanság a Szentírás tekintélyéről való meggyőződés. A Szentírás helyes kutatása feltételez egyfajta nyitottságot, többrétűséget, sablonoktól való mentességet, de az igazsághoz ragaszkodni akarást, ha szeretnénk azt minél jobban, helyesebben megérteni.

Idegenkedek és elutasítom a gőgös, exkluzív, szélsőséges fundamentalista keresztyénséget is, akik sablonokban gondolkodnak, másokat, a tőlük eltérően gondolkodó keresztyéneket kirekesztik,megbélyegzik, helytelen módon elkülönülnek tőlük. Olyan testvéreiktől zárkóznak el, ítélkezve felettük, aki szintén Krisztus megváltásában részesültek és Isten gondviselését és vezetését tudhatják az életükben. Ezt természetes az ultrafundamentalisták és törvényeskedők megkérdőjelezik és hangot is adnak ennek. Ez nem jelenti a  fudamentális keresztyén igazságok elvetését, sőt a történelmi klasszikus protestáns fundamentalizmust is megértem sok megállapításával egyetértek, de az ebből fakadó, főleg mai elhajlásoktól idegenkedek.

Elutasítom tehát a törvényeskedést is, hiszen olyan részletes, aprólékos viselkedési formákat, szabályokat tesz alapokká, biblia igéket kiragadva a helyes exegetikai kontextusaikból, melyek a Szentírás helyes értelmezésében nem olyan értelemmel bírnak mint amire használják azokat. Sőt, mi több, az egészséges, örömteli keresztyén élet akadályává lesz, másokat is megfosztani igyekszik a Krisztusban kapott szabadságától a folyamatos kritizálási kényszerében, manipulatív módszerekkel. Az evangélium helyes súlypontját felborítva a Krisztocentrikus, és kegyelem centrikus gondolkodásról áthelyezi a súlyt, a bűn és kárhozat centrikus gondolkodás túlhangsúlyozására, olyan igát és félelmet téve az emberek nyakára melynek a hordozására Isten nem ad utasítást.

A Helyes, egészséges keresztyénségben Krisztus van a középpontban, Isten szeretete az ami megtérésre ösztönöz és az Isten felé való hála az amely a bűntől való elfordulást munkálja. Ugyanakkor semmiképpen nem adható egy megtérési sablon, amely bizonyosan alkalmazható lenne minden megtérőre. Az ilyen elvárás egyrészt butaság, helytelen és sokszor ártalmas, másrészt tiszteletlenség Isten titokzatos, de bölcs munkájával szemben is.

A bűn valóságos probléma a hitetlen, de még a hívő embernél is. Az ebből való megtérés elengedhetetlen. A józan pásztori tanács, bátorítás netán intés sokszor elengedhetetlen.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy semelyikünk sem mondhatja magáról, hogy bűntelen (vagy magunkat ajánlgatva, egészségtelenül példának állítva), mindannyian rá vagyunk szorulva Isten kegyelmére, és vétkeink, gyarlóságaink ellenére való szeretetére, amely folyamatosan munkálja bennünk a bűnbánatot és a megszentelődést. Ezért az egymással való foglalkozásban, de még az evangelizációnkban is, elengedhetetlen a mélységes empatikus és szerető hozzáállás az igazsághoz ragaszkodva, tudva azt, hogy Isten mindennél nagyobb, kegyelme, szeretete igen mélységes és mindent hatalmában tart.

Óh, Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?  Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert ő tõle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen! (Rm. 11:33-36)