Boulad atya a megváltásról. Ne boruljunk ki, vagy mégis?

A múlt hét vasárnap egy nagyon jó keresztény blogger találkozón voltunk feleségemmel és lányommal, amelynek a témája a reformáció körül forgott, de megtisztelő volt, hogy meglátogatott minket az egyiptomi jezsuita Boulad atya is, és természetesen üzenetet is adott nekünk. A rendezésért köszönet Kölnei Líviának és Kóczián Marinak, és a helyért és Boulad atya látogatásáért a jezsuita Párbeszéd Háza vezetőjének Sajgó Szabolcsnak. 

 Boulad atyával kapcsolatban én nem voltam képben, hiszen mint protestáns nem igen legyintett meg előtte egy egyiptomi jezsuita magyarországi látogatásának lelkesedése. Bizonyos port felvert politikai értelemben, de nem ez mozgatta meg a fantáziámat, hanem a teológiája. Éppen azért, hogy jobban képben legyek, youtubon megnéztem néhány előadását és ezek között volt egy ami megakasztott.

Az előadásának a címe: átistenülés a mindennapokban. Különösen az a mondata, (nem szó szerint), hogy: Jézus nem azért jött, hogy megváltson (nyugati teológiai felfogásban). Egy pillanatra visszahőköltem, de mielőtt kiakadtam volna, néhány dolgot tudatosítottam magamban. 

1). Tudja miről beszél és bizony ő jezsuita, ami bizonyos értelemben garancia arra, hogy nem a kereszténységtől elrugaszkodott eretnekséget képvisel, hanem nagyon is képben van teológiai értelemben is.

2). Noha jezsuita, de mégsem a nyugati, római katolikus teológiát képviseli, hanem a keleti bizánci hagyományokat követi teológiai értelemben is, lévén ő alexandriai, azaz egyiptomi szerzetes (tudtommal, nem kopt).

3). Nem csak szerzetes és jezsuita, hanem keresztény misztikus is, amely azt is jelentheti, hogy dolgok mélysége jobban megérinti és ezt szívesebben képviseli mint a logikus nyugati keresztény gondolkodást.

4). Le kell vetkőznöm a protestáns előítéleteimet a katolikusokkal szemben, különösképpen a bizánci teológia hagyományok tekintetében! Meg kell értenem a mondandójának a lényegét!

Ahhoz, hogy jobban megértsük a keleti keresztény gondolkodást, ahhoz tisztában kell lennünk azzal, hogy mi, nyugaton, a nyugati keresztény teológia gondolkodás emlőin nevelkedtünk, mi protestánsok is. Természetes már hallom is, hogy néhányan készek a megjegyzéssel: "mi semmilyen teológián nem nevelkedtünk, hanem csak a biblián." Ez lehet, hogy igaznak látszik, de a helyzet mégsem ilyen egyértelmű. Az, hogy ki mit ragad meg a bibliából és milyen logikai gondolat mentén épít fel, követ egy tant egy dogmát egy teológiát, azt igenis meghatározzák az elődök által levert cölöpök.

A nyugati megváltás értelmezés elsősorban az augusztinuszi és Canterbury anzelmi gondolatok mentén épül fel. Protestáns vonalon Luther, Kálvin is ezt a fonalat kapták el. A megváltás itt inkább jogi aspektusú, ahol a bűnnel megsértett igazságos Istent ki kell engesztelni. Mit tett Krisztus a kereszten? - Ez a fő kérdés és a megoldás is e körül forog. A szenvedő Krisztus a jellemzőbb, aki váltságdíjat, elégtételt (satisfactio) fizetett a tettével.

Az emberkép inkább pesszimista, mindenki bűnös az eredeti bűn miatt, de oly nagyon, hogy az emberben semmi jó nem maradt, semmi nincs amit csodálni lehetne.

Az üdvözülők csoportja inkább szelektív, az emberiség többsége egyértelműen a pokolba kerül. 

Isten elsősorban mint ítélő Úr jelenik meg, sőt, a tevékenységének az alapmotívuma is inkább az ítélet. Természetesen szerető Isten, de a bűn miatt az egész emberiséget illetően inkább korlátozott, szelektív a szeretet kiterjedése és hatékonysága. Jézus elküldése is az ítélet miatt van, mert Jézust ítélte meg helyettünk, A megváltást csak egy viszonylag szűk réteg élvezheti (a történelem minden emberéhez mérten).

A keleti megváltás értelmezés ennek inkább az ellenkezője. Nem nagyon használják a megváltás szót,  A görög egyházatyák elsősorban az életet ragadták meg. Nem annyira az a kérdés, hogy mit tett Krisztus a kereszten, hanem mit nyújt Krisztus személye és hogyan lehet az Ő isteni életébe részesülni? Krisztus elküldése (inkarnációja) elsősorban azért van, hogy az emberrel egyesüljön, hogy az ember is egyesülhessen Istennel. A megtestesülés és a feltámadás adja a keretet. Tehát Krisztus élete a fontos. Halála egy mag, amelyből élet fakad.

Az emberképe inkább pozitív, mert noha az ember bűnös de ezt sokkal jobban meghaladja Krisztus kegyelme és élete. A görög filozófia is jobban hatott a keleti keresztény gondolkodásra. A gondolkodás természete inkább a misztikumon alapszik mintsem a logikán (noha nem logikátlan).

A haragvó Isten megengesztelése nem nagyon merül fel, Krisztus inkább mint győztes jelenik meg, aki kiszabadít és diadalra emel. 

A kegyelem nem szelektív, hanem inkább univerzális. Ebből a megfontolásból származik (nem minden keleti teológusnál), hogy noha a kárhozat nincs tagadva, de lehet, hogy végül a pokol üres lesz az ember vonatkozásában. Nem azért mert az ember önmagában annyira jó, hanem mert a kegyelem végül is felettébb diadalmaskodik. 

A teózisz a fő cél, azaz, megistenülés, átistenülés, az isteni természettel való egyesülés. Az ember nem bírósági teremben van, ahol az a kérdés, hogy bűnös vagy igaz, hanem egy szentélyben, ahol egyesül Istennel.

Nagy vonalakban ennyit az össze hasonlításról, de mi az én személyes reflexióm?

Magamat is megleptem: nincs semmi tragédia!

1). Konstatáltam magamban, hogy az én bibliaértelmezésem, teológiám, bizony nyugati, szinte képtelen vagyok ebből kitörni. (Most még? Hálistennek? Sajna?)

2). Akár tetszik akár nem, és lehet, hogy ez sokaknak megdöbbentő, de azon a véleményen vagyok, hogy üdvösséget nem egy teológiai modell ad, hanem egy személy, Jézus Krisztus. Magyarán szólva nem számít (üdvösség szempontjából), hogy mit gondolunk az üdvösség a megváltás tanáról, hanem mit szólunk Krisztushoz? Ki Ő nekünk?

Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.(Mt. 16: 15-17)

Megjegyzések az iszlámmal kapcsolatban.

Az iszlám vallás, nem ismeri a modern európai ember vallásról alkotott felfogását. Megérthető egyáltalán a mi fejünkkel, hogy tulajdonképpen mi is az iszlám célja? Attól tartok, hogy nehezen, illetve a saját gondolkodásunk, kultúránk, vallás felfogásunk börtönébe vagyunk, és ez megvezet minket. A teljesség igénye nélkül néhány pontban vázolnám ezt.

1. Rögtön az elején érdemes tisztába tenni a fogalmakat, mert itt is kaotikus a helyzet. Az iszlám, mint vallás és a muszlim, (magyarítva, muzulmán), mint ember nem ugyanaz. Ha a muszlim embert nézzük, akkor ezt nem szabad automatikusan azonosítani az iszlámmal. A muszlim hit az iszlámon alapszik, de annak megélése és gyakorlati következménye nagyon sokféle lehet. A muszlim ember ugyanúgy ember, családdal a háta mögött és boldogulni akarással, mint bárki más. A nagy többség egyáltalán nem potenciális terrorista, csal élni és boldogulni akarnak. Az igaz, hogy nem tudják és nem is akarják úgy értelmezni az iszlámot, mint a keresztény ember, pláne nem, mint a világi nyugati ember. Ezen a területen, jó ha néhány dolgot tisztán látunk.

2. Nézzük az iszlámot, mint vallást. Nem megyek bele, hogy ez sem egységes és milyen ágai vannak, melyek egymással is ellenkeznek. Csak néhány jellemzőt ragadnék ki, melyek rámutatnak arra, hogy ez nem kompatibilis az európai vallási pluralista felfogással, és társadalom szemlélettel, de teljesen más természetű is, mint a kereszténység hit felfogása. Az iszlám alapvetően férfias, cselekedet központú és nem a szív vallása. Ezért viszonylag egyszerű. Nem hangsúlyos, vagy egyáltalán nincs is benne, hogy milyen a muszlim hívő bensőséges kapcsolata Istennel. Ez csak úgy jelenik meg, hogy Allah, mit akar, az ember hozzá közel, igazán sose kerülhet, még a szerintük üdvözültek is  viszonylag messze lesznek tőle, mert Allah nagy és hatalmas.

A keresztény bűnbánat és hit általi megigazulás megélése csak nyavalygás, amiben semmi becsülni való nincs, szerintük. A tettek számítanak, a félelmetes Allah akarata szerint.

3. Az iszlámot nem lehet elkülöníteni a társadalomtól és annak törvénykezésétől. Nos, itt van az, amit Európa nem ért, és úgy tűnik, hogy mindenki elbeszél egymás mellett. Az iszlám a világot két felé osztja, az alapján, hogy az iszlám törvénykezési rend a saría működik e benne, vagy nem, de az kívánatos lenne. Az iszlám háza, (dar al-islam) az a társadalom, amely mindenestől iszlám alapú, amelyet, "csak" védeni kell, ha kell fegyverrel. A világ többi része, a háború háza (dar al-harb), amelyen még meg kell valósulni a saría alapú társadalomnak! Ezt meg kell hódítani az iszlám számára. Ennek jellegében, eszközében és idejében van különbség, hogy hogyan és mikor történik, de, hogy ez cél, és kívánatos, ebben nincs kétség. Amit nem akar az európai ember megérteni, hogy az iszlám nem csak az egyes emberek vallása, hanem egy vallási és társadalmi szemlélet, melyet nem lehet ketté választani. Éppen tegnap néztem egy kis online videót, hogy Németországban az integrációs oktatásban arra tanítják a muszlimokat, hogy a német alkotmány fölötte áll a Koránnak. Szerintem semmit nem érnek el ezzel a céllal, mert ez teljesen elképzelhetetlen egy muszlimnak. A társadalom és vallás, nekik nem kettő. Lehet, hogy kényszerűségből most még az, de az iszlám hit szerint ennek egyesülni kell!

4. Nagyon fontos megérteni, hogy az iszlám eredeti jellegében alapvetően harcias, hódítani akaró. Ettől sokszor eltértek, békésebb irányba, de az iszlám fundamentalizmus éppen azért lehet sikeres, mert amikor a gyökerekre mutat, akkor éppen nem a béke és a szeretet dominál. Szerintem alapvetően téves és félrevezető az a divatos vélemény hangoztatása, hogy az iszlám a béke vallása. Ennek a gyökereket vizsgálva nem sok nyoma van. Míg a kereszténység eredeti jézusi gyökerei békések, ha erről letértek a keresztények (vagy annak mondottak), akkor váltak harciassá és véressé, mint ahogy ez a középkorban is látszik. Ha ellenben visszatértek a gyökerekhez, akkor szelíddé, békéssé lettek, mert ez jellemezte Jézust is és ezt tanította. Tehát szerintem alapvetően téves azt gondolni, hogy az iszlám azért harcias, mert a kereszténységhez képest van öt-hatszáz év hátránya, de ezt ugyanúgy be lehet hozni. Ez szerintem nem igaz! Mivel teljesen mások az alapok, ezeket nem lehet „behozni” megváltoztatni! Ebben is óriásit téved, és álomvilágban ringatja magát a nyugati társadalom, tartok tőle, hogy az ébredés nem lesz kellemes. Már most is vannak ennek szörnyű jelei, de nem megyek bele, mert ez más kérdés.

5. Van ami kapcsolódási pont lehet a keresztény misszió számára, mert az nem kétséges, hogy a muszlimoknak is szükségük van megváltásra és bűnbocsánatra. Ez a kapcsolódási pont, amely alapján az evangélium áttörheti a vallási burkot, ez pedig Jézus személye lehet. Nagyon fontos, hogy nem a keresztényi dogmák alapján, mert ettől mereven elzárkóznak. Hanem Jézus személye, akit nem tagadnak, de nem hiszik, hogy meghalt a kereszten. Hogyan is halhatott volna meg egy igaz, Isten támogatását bíró próféta? Mint már feljebb utaltam rá, hogy az Iszlám harcias, férfias vallás, melyben nincs helye semmilyen gyengeségnek, és szinte így természetes, hogy tagadják, hogy Jézust le lehetett győzi, pláne, hogy önként odaadta magát a kínhalálra. Ami viszont az iszlám erőssége az a gyengesége is, hogy nincs benne semmilyen bensőségesség és szeretet Istennel kapcsolatban. Jézus személye ezt az űrt tudja felhasználni és ez alapján mégiscsak van egy olyan fogódzó, amelyben Isten megtudja őket ragadni.

6. A muszlimok vallása tehát az iszlám, amely nem hajlítható semelyik irányba, sem nem lesz plurális, elfogadó, másokat elismerő, sem nem integrálható (a vallás, nem az ember) maradéktalanul a modern társadalomba, mert teljesen más a természete. Ugyanakkor, az élet és Isten munkája képes a muszlim embert "hajlítani", megtörni, mert a muszlimok vallási megelégítettsége szerintem az iszlám alapján messze nem teljes, mivel hiányzik az Istennel való megbékélés és bensőségesség. Kifelé a legtöbb ember tudja magát tartani, ha kell a vallásra támaszkodik, de a legerősebb ember is meg tud belsőleg törni és erre az iszlámnak nincs kielégítő megoldása, de Jézusnak igen. Jézus ezért tudott hatalmas lenni, pusztán azzal. hogy itt élt, mert az összeszakadt, megtört emberek tudtak kihez menni, és ez ma is így van. A valódi kereszténységben az a szép, hogy nem egy valláshoz kell megtérni, hanem egy személyhez Jézushoz, aki hozzá kapcsol minket Istenhez. Innentől kezdve, pedig Isten munkálkodik, oda tudja azt az embert is vinni a kereszthez, aki előtte ennek ellenállt.

Migráns problémában valami nem stimmel.

Fotó: MTI

Ahogy próbálom követni a hírekből, internetről, innen, onnan a mai kor afrikai, közel-keleti, ázsiai menekült és elvándorlási jelenségét, egyre inkább befészkeli magát valami a fejembe, hogy itt bizony valami nem stimmel. Mi is az? Vagy inkább, mik is azok?

Most egy kicsit kilépnék a politika érzelmi acsarkodásaiból (nem mintha nagyon benne lettem volna eddig is). Nincs olyan kényszerem, hogy a migráns kérdés mögé bújva, azt támogatva, megértve vagy elutasítva, magamat pozícionáljam jobbra, vagy balra. Azt hiszem nem kell ahhoz semmi különös politikai szemüveg, csak értelmes szemlélet, hogy az ember értse a problémát, hogy százezrek, akik teljesen más  kultúrkörből valók,  más, jóval hevesebb mentalitásúak, azok kontrollálatlanul, vagy legalábbis nem eléggé jól átvilágítottan ide-oda vonuljanak Európa szerte, és ez milyen biztonsági kockázatokat hordoz. Ahhoz meg, nem kell még kereszténynek sem lenni, hogy megértse az ember, hogy a tömegek mögött emberek és sorsok vannak. Nos, pont itt van egy óriási kérdésem!

Nem tudom, de arra gyanakszom, hogy az igazi szenvedők nagy többségben nem mennek sehová. Maradnak a háborús övezetekben, valamint a török és közel-keleti menekült táborokban. Nem akarom elvitatni, hogy a migránsok között is eléggé nagy százalékban jelen vannak a háborús menekültek, de szerintem nem többségében. Arról nem beszélve, hogy a háborús övezet, pedig éppen, hogy nem garancia semmire, mert van ott minden, olyan előélet is,  főleg életerős fiatal férfiakat tekintve, mely minden, csak nem megnyugtató. 

Vissza az eredeti kérdéshez: mire is gondolok? Az már nyilvánvaló, hogy javarészt fiatal vagy középkorú életerős férfiak alkotják az idevándorlók többségét. Hol van a családjuk? Persze vannak itt gyerekek és nők is, de közel sem olyan arányban mint a határ menti közel-keleti menekülttáborokban.

Zaatari menekülttábor Jordániában

Forrás: AFP/Mandel Ngan

Attól tartok, hogy az igazi háborús menekültek isszák igazából ennek a migrációnak a levét. Azért mert nekik nincs és nem is lesz annyi pénzük, erőforrásuk, hogy messze Észak-Európában új életet kezdjenek. Nekik nem sok jut. Igazából nem őket támogatják, nem rájuk fókuszál a világ. Akik pedig, a dolgozni tudók, megélhetésért küzdeni  képesek, a napi betevőt megkeresni tudók és hadra foghatók, azok elmennek. Ellenben, az asszonyok, öregek és gyerekek, nagy többségben továbbra is maradnak a török, libanoni, jordániai menekülttáborokban. Sőt, a háborús övezetekben. Arról nem is beszélve, hogy a mai technika, internetes világ gyakorlatilag egy olyan láncreakciót, dominó borulást hozott, amelynek a szereplői igen nagy százalékban már nem csak az egyértelmű közel-keleti háborús övezetek szenvedői, hanem sokszor a távolabbi Kelet, Banglades, India, Pakisztán, Afganisztán. Vagy, Afrika számos országából megindulók tömegei. A közeli balkánról már ne is beszéljünk!

Azért is vannak kétségeim, mert ahelyett, hogy ténylegesen rászorultak kapnának hathatós segítséget a több százezres menekült táborokban, ehelyett az anyagi segítés jó része másfelé megy. Igen nyomorúságos körülmények, sokszor borzalmas állapotok és belső erőszak dúl ezeken a helyeken, a háborús határmenti menekülttáborokban.  A rajtuk segítés helyett dollár milliókkal szálnak be a nagyvállalatok is a migráns vándorlás megsegítésébe. Hogy, miért? Ez más kérdés. Arról nem beszélve, hogy Európa kapuja lassan becsukódik, legalábbis abban az értelemben, hogy itt mindenki vonulhat kénye-kedve szerint. Mert ennek, így ebben a volumenben tényleg nincs értelme, igen komoly a kockázata és ez a nyitottság nem valódi segítség. Ezt az államok már nem vállalhatják fel, vagy egyre kevésbé nyitottak, befogadók. Azt hiszem a migráns kérdés pozitív vagy negatív megítélése  ma politikai ügy (a szó negatív értelmében), nem kezelik reálisan a helyén, legalábbis kifelé, a választók és a sajtó felé, de tartok tőle, hogy semmilyen szinten. Ugyanakkor ez a jelenség olyan külső és belső problémákat hoz majd elő és olyan súllyal,  (a migránsoknál, egymás között is), hogy európa kénytelen ébredezni, de akkor már a belső feszültségek olyan nagyra duzzadhatnak, hogy nagyon nehéz lesz azt kezelni. 

A Németek most jelentették be (még nem hivatalosan), hogy fogadják a szíreket, de majd család egyesítésről szó sem lehet. Vagyis, nehogy valakinek eszébe jusson, hogy majd később idehozatja a népes családját! A nem szírekről már nincs is szó, nekik marad a hosszabb menekült elbírálási hercehurca. Tartok tőle, hogy nagyon messze lesznek attól, mint amit megálmodtak, avagy, amit akarnak. Valószínűleg kódolva van az elégedetlenség és a zavargás. Mert bizony, még németben, svédben sem fenékig tejfel az élet, állás és nyelvtudás nélkül. Segély biztos, hogy lesz, (már akik nem lesznek kitoloncolva, nekik egy darabig), fedél is fejük fölött,  de ez hozza meg, majd amire számítottak? Mi lesz hosszabb távon? Ne feledjük, jobbára fiatalokról van szó, a családjuk nélkül. Nem hinném, hogy az történk majd, amire számítottak.

Hol lesznek,  hol maradnak a családok? A közel-keleti menekülttáborokban, sőt, ott hagyva a háborús övezetekben. Erős, munkára, a betevőt kiharcolni képes férfi családtag nélkül. Mert ők eljöttek. Itt valami nagy álom lebeghetett a nyomorult családok szemei előtt, ami nem fog elkövetkezni,  talán szinte senkinek, talán csak néhány kivétel lesz. Ebből még baj lehet! Gyökerükből kiszakított, életerős férfi generációk százezrei, millió, egy teljesen idegen kultúrkörbe özönlenek, amelyben szinte biztos, hogy nem találják majd meg a helyüket. A vallási  és nemzetiségi feszültségekről még nem is beszéltünk, melyek, egymás között, a migránsok között is jelentősek lehetnek. Legalábbis nem hinném, hogy ennek kívánatos folytatása lesz, és akkor még enyhén is fogalmaztam. 

Van még egy következmény, ami nem tudom, hogy valós-e, de azt hiszem nem lehet figyelmen kívül hagyni: ha "netán" harcolni kéne (mert kéne, mert ez bizony megkerülhetetlen valóság) mondjuk Szíriában, Irakban, a szabadságért, akkor, kik teszik ezt, ha eljött a harcképes férfiak jó része? Sőt, ma már látszik, hogy az IS (Iszlám Állam) miért tud annyira teret hódítani, mert gyakorlatilag igazából nem is harcolnak ellene, (kurdokat leszámítva). Legalábbis nem hatékonyan. Az idősek, a nők és gyermekek többsége maradt, nos, ez nem stimmel, legalábbis, szerintem. 

Migránsok a fejekben...

Azt hiszem ideje van annak, hogy az ember darázsfészekben kotorásszon. Nagyon nehéz úgy hozzányúlni a témához, hogy elkerülhető legyen a darázscsípés. Tehát a legjobb, hogy ha már hozzányúlok, akkor abban a tudatban tegyem, hogy bizony nem egyszerű területen ténykedek.

Már csak azért sem egyszerű mert tényleg nagyon komplex a probléma. Közel-Keletről és Észak-Afrikából százezrek - de már lehet milliós számokról is beszélni - indultak útnak egy jobb élet reményében. Ebben még semmi rendkívüli nem lenne, mert a történelem tele van menekülésekkel, népvándorlásokkal, azok minden következményével. A probléma az, hogy a cél most Nyugat-Európa, azon belül is a gazdaságilag jobb helyzetben lévő és ezért a leginkább jobb ígérettel bíró jóléti államok. Az út hosszú és számtalan országon át vezet, mely rengeteg problémával jár. A jog útvesztői és a nemzetközi egyezmények, a biztonságpolitika, a kulturális feszültségek, a humanitárius kihívások és még lehetne sorolni, mind-mind óriási probléma elé állítják mind a menekülteket, mind a tranzit-, és célországokat.

Azt azért érdemes tudni, hogy a migránsok Európában csak töredékei, menekültek teljes számához viszonyítva. Jordániában, Libanonban, Törökországban, Pakisztánban, ... több millióan vannak, sokszor városnyi nagyságú menekült táborokban. Még nem is beszéltünk a világ más részeiről. Ezzel együtt az ENSZ adatai alapján húszmillió menekültről beszélhetünk, akiknek ellátását nem a világ gazdag országai végzik, hanem a jóval szegényebbek mintegy 86 százalékban. Marad 14 százalék, na erről beszélünk most, csakhogy az arányokat illetően képben legyünk. Európai léptékekkel és a megszokott életszínvonalt tartva, bizony ez is nagy szám, főleg úgy, hogy nem lehet tudni, hogy mindez hová vezet és meddig.

Ha mindezen kérdések egyenként is rendben lennének, akkor is hatalmas lenne a probléma, de nincs így. Ehhez hozzájön, hogy bizony a politika, azon belül is a pártpolitikai kesze-kuszaságok és érdekek, rendkívül erősen rátelepültek minden oldalról a migrációs probléma kezelésére. Ezen túl még nem is beszéltünk az egyénről, mert itt aztán tényleg el lehet veszíteni a fonalat.

Az egyén a migránsok oldaláról szemlélve, van itt minden: valódi háborús menekültek, túlzott illúziók, borzalmas hátterek, igazmondás és hazudozás, agresszív tolakodás a cél érdekében,  és békés csak élni akarás, teljesen más kulturális és vallási hozottság, mindez megspékelve az európaitól nagyon idegen vérmérséklettel, és még lehetne hosszan sorolni. Nos, ez azért probléma, mert mindez hatalmas tömegekben és azok vonulásában jelentkezik. Az államok szinte képtelenek ezt jól kezelni, egész egyszerűen erre senki nincs felkészülve, és sokszor kezelhetetlen is.

Az egyént tekintve a tranzit és befogadó országokban, itt sem sem jobb a helyzet. Az embernek az az érzése, hogy szinte mindenki tudja a tutit, természetesen a már megszokott politikai bal, vagy jobb szimpátia alapján. Le lehet egymást ordibálni, fasiztázni, komcsizni, zsidózni, orbánozni, nácizni, libsizni. Általánosítani, jobbra vagy balra, a kereszténységet vagy a muszlimokat egyoldalúan bírálni, és szidni egymást, ezért, azért, az ok kimeríthetetlen. Megszoktuk a két színben való gondolkodást, fekete-fehér alapon. Nem ismerjük, vagy nem akarunk arról tudomást venni, hogy az élet képe sokkal árnyaltabb. Ebben a politika sem segít, sőt, inkább ront a helyzeten, mindegy, hogy bal, vagy jobb. Úgy látszik, hogy az embereknek szükségük van erre, mert így érzik magukat biztonságban és így tudnak tájékozódni. 

Ez a bejegyzés pontosan arra akar rámutatni, hogy az egyén oldaláról nem lehet ezt a rendkívül komplex problémát ilyen mérhetetlenül leegyszerűsíteni! Rendkívül összetett a migrációt kiváltó probléma, de rendkívül összetett annak kezelése mind állampolitikai, biztonságpolitikai, humanitárius, államközi és összállami, uniós kezelése. Nem célom, hogy bárki fölött ítéletet mondjak, nem célom, hogy újat mondjak. Az a célom, hogy legalább próbáljunk meg összetettebben gondolkozni a nagyon is összetett kérdésben. Nehogy azt higgyük, hogy hát igen, a migránsok a fő baj, de azt se gondoljuk, hogy Orbán Viktor, vagy ellenkezőleg, Merkel politikája az a hülyeség és ettől szabadulni kéne aztán minden oké. Kedves hétköznapi ember, velem együtt! Te vezetsz egy egész országot, tudod, hogy rengeteg tényező, faktor van, ami mentén egy ilyen problémát úgy kell kezelni, hogy az emberséges is legyen a lehetőségekhez képest, meg biztonsági szempontból is helytálló legyen? Akinek egyénileg úgy van lehetősége, hogy segít fizikálisan is, tegye, de hagyjuk, már azt, hogy a másként cselekvőt, az aggódót, a kétségének hangot adót (mert ezeknek is ténylegesen van alapja), azokat lenácizzuk, sovinisztázzuk, fasisztázzuk. A másik oldalra is: aki megérti és segít a menekültek sokszor nagyon nehéz körülményeinek enyhítésében, az még ettől nem büdös libsi, zsidó komcsi. 

Meg kell értenünk, hogy minden egyes migráns mögött egy személyes élet és élettörténet van! Ha százezreket látunk akkor azok nem személytelen hordák, csürhék tömegei, hanem személyek, emberek, személyes élettel és történettel a hátuk mögött. Ez az élettörténet lehet sokféle, jó, rossz vagy ezek egyvelege a maguk sajátos színeiben, szépségében, borzalmaiban, tulajdonságaiban. Ezen emberek mögött nagyon sokszor rendkívüli tragédiák állnak, de akinél nem így van, (mert nem mindenki az, akinek mondja magát) azok sem jókedvükből teszik ezt, hanem mert egész egyszerűen sokszor élhetetlen a gazdasági közeg, és persze rengeteg a hamis illúzió, melyre egész embercsempész bandák, mint már iparág rátelepültek, meglebegtetve azt, és így dollár milliárdokat kicsalva a nehéz körülmények között élő tömegektől. Azt sem tagadva, hogy lehetnek olyanok, akiknek tényleg nem tiszták a szándékaik. Ez van, nem az a kérdés, hogy mi lett volna, ha, hanem mi van? Ezzel kell valamit kezdeni uniós és állami szinten, de akit érint annak egyéni szinten is! Ebben a tekintetben viszont nincs egységes mindenben kiegyensúlyozott érdek. Ezt tudomásul kell venni! Akár országok közt, uniós szinten, de egyénileg is nagy különbségek lehetnek, hogy ki mennyire érintet és milyen hatások és tapasztalatok érték, és mit tart épen aktuálisan prioritáson.

Azt a vonatkozást is meg kell érteni, legalábbis próbálni, hogy a migráció Európát érintő problémája tényleg nagyon komoly biztonságpolitikai és kulturális kérdéseket vet fel! Az államok oldaláról szemlélve egész egyszerűen nem tehetik azt meg, hogy ezt lazán kezelik és csak szinte a humanitárius oldalt nézik, és kezelik! Vagy ha meg is teszik ennek következmény lesz, ha nem most akkor később. Egyénileg lehet tévedni, kormányzati szinten ebben a kérdésben óriási a nyomás. A "biztonságra focizás" prioritáson kell, hogy legyen! Természetesen minél humánusabban, annál jobb, de az állam nem segély szervezet, hanem rendfenntartó erő is. 

A legnehezebb része, bármilyen népszerűtlen is kimondani, hogy most azoknak van, akiknek nincs otthonuk. Akik távol vannak, ilyen, vagy olyan okok miatt a szeretett hazájuktól, a megszokott környezetüktől. A szenvedő gyerekek, akiknek nem adatott meg a biztonságos állandó otthon. A nők és férfiak, abból ugyanabban a helyzetben vannak, hogy hazát keresnek, és egyáltalán nem biztos, hogy azt meg is találják, mert hiába az áhított nyugat, sokak számára az élet mégis kegyetlen maradhat.

Hívő keresztényként, nagyon fontos a mértéktartás! Látni kell, az embert és nem a politika, vagy párt szimpátia alapján! Egyénileg mindenki azt tesz, amit jónak lát, Istent maga mögött tudva, lelkiismerete szerint. Mértéktartás, összetett, többszintű (nem csőlátó) gondolkodásra való készség és felelős viselkedés, ha kell segítség. Még akkor is ha olyan jelenségek történnek, melyek miatt futkos a hátunkon a hideg. Még akkor is, ha a jövőt illetően sok kérdés és kétség merül fel bennünk. Bennem is több a kérdés mint a válasz, jóval több.