2011. szeptember 6., kedd

Isten diktálta? (1)

Természetesen a Szentírásról van szó. Rávághatom, hogy nem diktálás, által keletkezett a Biblia, hanem inspiráció nyomán. Vajon nem érti sok keresztyén az inspirációt mégis egyfajta diktálásnak?

A Biblia nagy tiszteletnek örvend évezredek óta. Ez a féltő tisztelet  megnyilvánul  a köré épített felfogásokban is. Semmiképpen nem rombolni szándékozom e szent megbecsülését a Bibliának. Elfogadom azt, hogy Isten inspirálására íródott, ez által Isten szavaként fogadható el.  Mégis jó, ha a helyén kezeljük, nem tulajdonítva a Szentírásnak olyan dolgokat, amit maga sem akar. 
 Tegyünk egy kis kitérőt: miben is különbözik a Biblia más vallások szentírásától? Most nem foglalkoznék azokkal a jellemzőkkel, melyek ismertek mindenki előtt, aki szeretné megismerni a Biblia főbb jellemzőit. Most nem foglalkoznék a kanonizáció kérdésével sem. Arra fordítanám a figyelmemet, hogy vajon miképpen is értelmezhető az inspiráció? Már említettem a más vallások szent iratait,  melyeknél egyértelmű az a hitfelfogás, hogy Isten közvetlenül, mintegy „készre csomagolva” juttatta el ezeket az emberekhez. Természetszerűen nem is nagyon lehet így inspirációról beszélni, mert Isten maga adta, nyilatkoztatta ki azokat közvetlenül. Nem ihlette, hanem átadta a kiválasztottnak.  Közvetlenül egyetlen embernek adta át ezen írásokat, aki megegyezik az adott vallás alapítójával is. Gondoljunk  például az iszlám szent könyvére, a Koránra és Mohamedre vagy a Mormonok Mormon könyvére és Joseph Smithre. A Korán egyes muszlim ortodox felfogás szerint, öröktől fogva létezik. Na, de térjünk vissza a Bibliára! 
  A Biblia vonatkozásában erről szó sincs. Az ószövetségi és újszövetségi részei együttesen kb. 1000-1500 év alatt keletkeztek nagyon sok szerzőtől, köztük ismeretlenektől is. Milyen felfogások léteznek az inspirációról? Mi is az inspiráció? Egyszerűen szólva: ihletés. Isten ihlette, sugallta a Bibliát. Maga Pál apostol a 2.Timóteusi levelében az ószövetségi írásokat nevezi ihletettnek: 2Tim 3:16 "A teljes Írás Istentõl ihletett" Hogyan is értelmezhető ez? Vajon gépies diktálásra, netán szavak sugalmazására kell gondolni, avagy a szerzők ihletettek?  A gondolatok ihletettek és a szerzőnek szabadsága van a szavak megválasztásában? Avagy valamiféle reális inspirációra kell gondolni, ahol Isten és az ember egyaránt részt vett az  alkotásban? Objektíven Isten szava a Biblia, vagy szubjektíven, ha a z ember befogadóvá válik?  Minden szó Isten szava és így a teljes biblia, vagy a biblia tartalmazza Isten szavát, de nem maga az egész könyv az? Ha megbízható az Írás, ez tévedhetetlenséget is jelent?  Hogyan közelítsem meg a tévedhetetlenség fogalmát és milyen módon tulajdoníthatom azt az Írásnak, ha tulajdonítom egyáltalán? Ha nekirugaszkodunk ezeknek a kérdéseknek, akkor hamar kiderül, hogy nem is olyan egyszerűek. Természetesen magáévá teheti az ember egyik, vagy másik felfogást úgy, hogy azt egyértelműnek tartja, minden más gondolatot lesöpörve az asztalról, vagy egyenesen azt a gonosznak tulajdonítja. Jó példa erre a protestáns ortodoxia idején kidolgozott verbális(szószerinti) inspiráció. 
 Ezt a felfogást tette a magáévá az Amerikában létrejött protestáns fundamentalizmus is. Gondolnánk arra, hogy volt idő amikor ez a felfogás is túl szabad (mai szóval: liberális) volt? A maszoréták, i.sz. 100 után, akik másolták az ószövetséget, ők egyfajta grafikus, betű  inspirációt vallottak. Ez eredményezte azt is, hogy a másolás során talált nyilvánvaló hibákat nem merték kijavítani, hanem a helyes olvasatot a margóra írták: qeré =”olvasd”  megjegyzéssel, feltüntetve a hibás alakot is: ketíb =” írva van”.  A betű és/vagy a szószerinti ihletés egyfajta mechanikus ihletést tételez fel, erősen háttérbe szorítva az embert. Mi a gond?  Önmagában semmi. A probléma úgy jelentkezik, hogy a történelemben a különböző teológiai és kegyességi irányzatok ezen felfogásokat elővéve, tant majd törvényt alkottak, egymással szembe határozva meg magukat.  Vegyük például megint a fundamentalistákat.  A nevüket onnan kapták, hogy Észak-Amerikában a XX. század elején  traktátust jelentettek meg, Fundamentals címen.  Kiálltak a Biblia tévedhetetlensége, Krisztus szűzi fogantatása, Krisztus csodáinak a valósága mellett. Így a kor divatos modernista teológiájával szemben fogalmazták meg magukat. A teológiai modernizmusban kétségessé vált egyáltalán az ihletettség ténye is, mint amely nem fér bele a modernül gondolkodó ember felfogásába.

 Adott tehát két szélső pont: vajon nekem egyikhez, vagy másikhoz tartoznom kéne? Mi a baj a modernizmussal, vagy a teológia liberalizmussal?  Az, hogy tulajdonképpen saját maguk alól rántják ki a szőnyeget. Elvetik az isteni kijelentést, magát az inspiráltságot is, (legfeljebb költői inspiráltság lehet) alapnélkülivé válva.  Ezt elvetve mindent elvetettek, ami  szerintük egyébként  a modern embernek felesleges. Így Krisztus csodáit, feltámadását is. Legalábbis nem tartják ezeket a beszámolókat történelmileg hitelesnek.  Feltehető a kérdés: ha ez így van, akkor miért is lennék éppen keresztény? Ha Krisztus sem támadt fel, akkor kiben is hinnék, csak egy emberben? Természetesen egyfajta vallásosság létjogosultságát nem lehet elvitatni, de akkor ez csupán egy relatív moralizálás marad. Mi a baj a másik oldallal, a fundamentalizmussal? A szándék jó és nemes. Igen a Bibliában bemutatott Krisztus tényleg Isten Fia, tényleg feltámadt, a Biblia tényleg Istentől inspirált. A probléma nem a szándékkal van, hanem az emberi ítélkezéssel mely a merev dogmatikus gondolkodásból ered. Maradjunk az inspiráció kérdésénél. A fundamentalistáknál mereven kimondatik, valahogy így: „mi tudjuk 100% - os biztonsággal, hogy Isten hogyan ihletett, és aki máshogy gondolkodik, az az ördögtől van”. Ez a koncepció természetesen nem csak az inspiráció kérdését érinti, hanem más egyéb teológiai kérdést is, amire most nem térek ki (talán máskor). Szóval, aki nem így és így gondolja, az démonikus, vagy legalábbis nélkülözi Isten akaratát.
  Említettem még a Biblia tévedhetetlenségét: vajon ez mit jelent? Az Írás nem közölne emberi tévedést? Lehet, hogy sok helyen ahol természettudományos kijelentést látnak, ott nem is akar az Írás ilyet közölni. A fundamentalisták szerint egyértelmű a válasz, de tartok tőle, hogy nem ilyen egyszerű.

 Vegyük például a Teremtés könyvét az 1Mózesi teremtés leírást. A mai fundamentalizmus hívei egyértelműnek veszik a kérdést és választ: szószerint kell mindent értelmezni a leírtakban. Ezért meg szeretnék védeni a szöveg szerintük való értelmét a mai tudományos ismerettel szemben. Ebből következik, hogy minden mai ismeret alapján elfogadott geológiai évmilliók nincsenek, a tudomány téved. Szerintük a mai tudományos vélekedések alapjaiban tévesek, rendelkezzenek bármilyen mérésekkel, módszerekkel, adatokkal és földi, avagy űrbéli mintákkal is. Mindez, azért mert nem fér bele abba az elméletükbe, melyet ők egyedül helyesnek, biblikusnak tartanak. Szerintük a Biblia egyértelmű és annak az értelmezése is. A föld és a világegyetem nem idősebb 6-7 ezer évnél. Mert csak egyféleképpen lehet értelmezni a szöveget, szószerint.  Valóban ilyen egyszerű? Vajon az ősi szöveget csak egyféleképpen lehet értelmezni? Vajon Isten itt tévedhetetlen természettudományos ismeretet közöl? Szerintem nem. Kimutatható a szövegből, hogy vannak benne antropomorfizmusok (amikor a szöveg, Istent emberi tulajdonsággal ruházza fel) és metaforák. Vajon a kígyó szószerint ma is port eszik? Úgy látom, hogy leírás célja teológiai és nem természettudományos. Ugyanakkor bizonyos irodalmi keret is kimutatható, melyben az egész elbeszélés belefoglaltatik.
 A probléma tehát a magyarázattal, értelmezéssel van és nem az Írás tartalma kétséges. Az emberrel van a baj, aki a másikat megítélve, elítéli. Mintha csak a két végpont közül (fundamentalizmus – modernizmus) kényszerűen csak az egyik, vagy a másik választható. A két végpont között természetesen számtalan felfogás létezik. Ezekről majd részletesebben a folytatásban…

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó,hogy Blogírásra "Adtad a Fejed", Nazo!
    Ajándék,hogy én kommentálhatok először.
    Alapos,és erős post,-pontosabban tanulmány.
    Sajnos, nem kevés keresztény is félreérti az "ihletést", időnként lehet is hallani-olvasni: "Isten szólt hozzám,...adta ezt_és_ ezt a mondatot,... az Úr diktált,és én írtam a könyvet"...
    Nagyon fontos "tisztába tenni" a fogalmakat.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Zsotza!
    Üdvözöllek a blogomon! Köszönöm a köszöntésed.Igyekszem majd többet is írni, remélhetőleg kissé rövidebb postokat.

    VálaszTörlés

Kérem a kedves kommentelőket, hogy ne írjatok névtelenül, ha az elején nincs nicknév(névtelenre gördítve), akkor a végére írjátok alá!